» Heti hírek, tudnivalók


» Egyházközségi naptár


» Gyakori imáink


» Imák a békéért


» Közösségi kérdőív

Belépés

»
x

A vasmisés, 90 esztendős Kerényi Lajos atya köszöntése - 2. rész

A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele, 2017. július 28., IX. évfolyam 5. szám

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...” (Márk ev.)

 

 "Lelki orvossá lettem" - 65 éve szentelték pappá Kerényi Lajos atyát (Interjú az Új Emberben)

 

Kerényi Lajos atya Június 1-jén ünnepelte kilencvenedik születésnapját, és június 25-én, vasárnap délelőtt mondta vasmiséjét a budapesti Szent Kereszt templomban. Ebből az alkalomból Kiss Péter, az Új Ember munkatársa beszélgetett vele.
Lajos atya páratlan munka­bírású, sok nemzedékre ható, élő legendává lett pap, aki ma is egyszerre képes a fiatalokra hatni, őket okosan megszólítani, és az idősek, az élettől búcsúzó betegek számára vigaszt nyújtani. Kortalan derűjével közvetíteni egy idő nélküli világ üzenetét.

– „Minél több lelket adj nekem, Uram!” – ez a Loyolai Szent ­Ignáctól kölcsönzött mondat lett életének és papi működésének mottója, mint Bodnár Dániel közreműködésével készült önéletrajzában elmesélte. Sok és egyre több lélek sok és egyre növekvő felelősséggel is együtt jár. Esetleg gondokkal, csalódásokkal, álmatlan éjszakákkal is az aggódás miatt, amely lelki gyermekeinek gondjai miatt támad Önben. A kis hercegből vett hasonlattal: hogyan viszonyul ahhoz az ezer meg ezer rózsához, amelyek mind az Ön gondoskodásának köszönhetik, hogy virágba borultak?
– Bizonyos értelemben könnyű dolgom van ebből a szempontból, mert mint kórházba, betegekhez, haldoklókhoz sokat járó pap már évtizedekkel ezelőtt megtanultam, hogy az ember végső soron „Istenhez hanyatló árnyék”, aki „megtelik Isten-szerelemmel, mikor halni készül”. „Az ember természetes vége természetfeletti”, írja Aquinói Szent Tamás. Hatvanöt éves papi működésem során soha senkit nem láttam Isten nélkül meghalni. Mert noha a „kincs, hír, gyönyör” erőtere sokakat lefoglal, amikor ezek elmaradoznak, lényeglátóvá válik az ember. Megérzi, hogy Isten magának teremtett bennünket, és nyugtalan a szívünk, míg benne meg nem nyugszik, mint Szent Ágostontól tudjuk. Fiatalon majdnem orvos lettem, papként pedig lelki orvossá lehettem: kilenc kórház tizennégy intenzív osztályának rendszeres látogatója vagyok ma is. Gyakori tanúja a titokzatos határmesgyének, a lélek nagy átlépésének a transzcendenciába.

– Ellentmondásnak tűnik, hogy míg Ön kortalan, energikus, derűs, évtizedek óta az idős, gyenge, szomorú, beteg emberek gyámolítója. Hogyan hatnak Önre a gyakori kórházlátogatások? Hogyhogy mindig marad Önben erő újra elmenni a szenvedőkhöz?
– Érdekes, ez az összefüggés még soha nem jutott eszembe. Talán az a kulcsa, hogy értékeket adhatok át. A derűm, az optimizmusom örök értékekből fakad, és annak felismeréséből, hogy ezeket a nagyon beteg, életük vége felé közeledő emberek tévedhetetlenül felismerik. Az emberiség kollektív tudattalanjának közkincsei ugyanis.
Megesett, hogy fogtam egy nagyon idős asszony kezét, és nem akart elengedni. Hosszan ültem pedig már mellette. „Lajos atya, ne menjen el, mert engem nem szeret senki!” – kérlelt. Én pedig elgondolkodtam: lám, milyen különös, hogy egy hosszú-hosszú élet utolsó szakaszában még mindig „nem elég a szeretetből”. A szeretet mindig eleven kincse tesz engem annyira derűssé.

– Lajos atyát egyszerre jellemzi a sarkosság, a határozottság, a dolgokat nevükön nevező szigor és az emberi gyengeségek iránti megértés, az isteni kegyelembe és irgalomba vetett hit. Annak hite, hogy ő még a legbűnösebb embert is meg tudja menteni. Mire vezethető vissza ez a kettősség? Mitől függ, hogy mikor melyik kerekedik felül Önben?
– Fejlődés eredménye, hogy megértőbb lettem. Fiatalabb korban a „világmegváltó” hevület szigorúbbá teszi az embert. Később azonban rájön, hogy nem ő a dolgok véghezvivője, és óvatosabbá válik. Mint Pál apostol írja: „Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.”
Ezen túl pedig úgy gondolom, hogy a jó nevelésben az igazság és a szeretet csókot vált, keménységet és szívet kell benne ötvözni. Például nagyon nagy baj, ha egy gyereket elkönyvelnek rossznak, mert éppen attól lehetne jobb, ha szeretnék. És azt sem szabad sohasem elfelejteni, hogy nem mindenki tehet arról, amilyen.

– Beszélgettem egy korábbi, kereső tanítványával, aki azelőtt, hogy fél éven át a hittanára járt, nem hallott Önről. Nagy hatással volt rá: pásztort, sokaknak biztonságot nyújtó, jelenlétével gyógyító embert ismert meg Önben. Olyan embert, akinek mások szolgálata vált az életévé, mondta. De bizonyosan Önnek is meg kellett harcolnia ezért a kiegyensúlyozottságért, tette hozzá. Milyen küzdelmeken keresztül vezetett az út a mai harmóniáig, Lajos atya?
– Ez kisugárzás kérdése. Karizmáé. Olyasmiké, amiket kap, a személyiségével már eleve magával hoz az ember, és szinte „nem is tehet róla”. De persze erősíthet rajtuk, ha átadja magát a hivatásának. Amit én teszek: igyekszem a Szentháromság személyeivel élő kapcsolatban lenni az imáimban.
Az utam valóban küzdelmes volt. Tizenöt évesen belenőttem a háborúba, tizen­nyolc évesen katona lettem – de nem öltem meg senkit –, aztán orosz fogságba kerültem, szénbányában dolgoztam. Sokat szenvedtem, még­is, ma is nagy örömöm, hogy átélhettem azt a szenvedést, és felismerhettem, hogy ott, a Donyeck-medencében is jelen volt: velünk, szenvedőkkel volt az Isten. Az ember természeténél fogva keresztény, írja Tertullianus, és „Istendarabkákat” szedeget össze az élete során, mint József Attila A ­kutya című versében olvasható.
Küldetést kaptam, a beteg világ gyógyításának küldetését: a tanítást, a gyerekek, fiatalok nevelgetését és az idősek, haldoklók szolgálatát. Az örök élet felé irányításuk fel­adatát.

– Melyek azok a gondolatok, amelyeket mindig át akar adni, ha csüggedő, utat vesztett emberekkel találkozik?
– A gyóntatószék sokszor afféle pszichiátriai ambulancia, ahol bizalmat és önbizalmat kell az emberekbe csepegtetni. Nem az Isten büntet, hanem a bűn, ez az, amit mindenkivel szeretnék megértetni. De amúgy inkább hallgatok, mert aki szenved, annak beszélnie kell. Ki kell tudnia mondani önmagát, a titkait, mert még testi elváltozásokat is tud okozni, ha valakinek a lelke nincs rendben. Az Úr irgalmas, csak szeretet van benne; megnyugtatni, megváltani érkezik, és nem számon kérni – minden betegnek ezt szoktam mondani.

– Szintén az imént említett tanítványa mondta, hogy Lajos atya egyszer a hittanon elmesélte: nemrég kihúzták egy fogát. Nem félt megmutatni a gyengeségét; azt, hogy ő is ember. Olyan, mint mindenki más. Közvetlen, az emberek között élő, tőlük papsága folytán nem elkülönülő ember. Milyen megfontolás húzódik meg e mögött a természetesség, közvetlenség mögött?
– Egyszer télen bejött a hideg templomba egy piszkos, szakállas, elhanyagolt állapotú ember. Azt hittem, pénzt szeretne. „Mennyit adjak?” – kérdeztem tőle. „Csak szeretetet kérek!” – válaszolta, és sírni kezdett. Én pedig átöleltem. Az emberek arra vágynak, hogy a szívünk együtt dobogjon az ő szívükkel.

– Gyakran előkerülő jelző Lajos atyára vonatkozóan a kortalanság. Ami arra is vonatkozik, hogy Ön sem nézi a kort, azaz nem osztályozza az embereket a koruk alapján, mert úgy gondolja: bármilyen korban rá lehet térni a krisztusi útra. Hogyan gondolkodik az életkorokról a hit iránti fogékonyság szempontjából?
– Igyekszem mindig a befogadók szempontjait, élethelyzetét is figyelembe venni, amikor a hitről beszélek. A fiatalok számára például manapság már természetes a szex, a gyakori italfogyasztás. Nem szabad rájuk támadni, pokollal ijesztgetni őket – hiszen Jézus még a poklokra is alászállt a bűnösökért! Nem lehet a jót az emberekre ráerőltetni. A fiatalok bizalmát meg kell nyerni, akkor lehet hatni rájuk. Én például – viccelődve, barátian – úgy szoktam tőlük búcsúzni, hogy jó borokat válasszanak, ha már isznak. De persze próbálom nekik elmagyarázni, hogy milyen rossz függővé válni.

– Nagymarosra és Egerszalókra is mennek olyanok, akik nem tartoznak az egyházi közösséghez, de érdeklődők. E szívének oly kedves, sőt Ön által is alapított rendezvényeknek egyik fontos funkciója éppen az, hogy a keresők számára vonzerőt jelentsenek. Őket hogyan lehet jól megszólítani?
– Nem szabad dogmatikus „bükkfanyelven” beszélni, ez biztos. Sok példa, sok nevetés, jó élmények – ez a kombináció lehet hatásos. A humornak érdemes nagy szerepet biztosítani. Tetszeni szokott például a hallgatóságnak, amikor az érzéki élményeket hajszoló fiúkról „szextraktorokként” beszélek. Jegyesoktatáson pedig mindig ostorral fenyegetem azokat, akik hét év múlva válni akarnának, és azt állítanák majd a párjukról: „Valójában nem is szerettem.” Fontos a jó tálalás. Jobban értékelik a pogácsát, ha herendi tálon adjuk, mint ha koszos kézzel a tortát.

Kiss Péter/Magyar Kurír, Új Ember

 

 "Isten szolgáján nem fog az idő. Kerényi Lajos szerint a pénz imádata helyett a szívre kell koncentrálni! (Magyar Idők)

 

Az európai keresztény civilizáció megmenthető, de távlatokat kell nyitni az embereknek, eszmék nélkül lehetetlen előrejutni – vallja Kerényi Lajos atya, akit 65 esztendeje, 1952 júniusában szenteltek pappá. Bár a piarista szerzetes betöltötte a 90. életévét, ma is rendkívül aktív: papi szolgálata mellett többek között kilenc kórház betegeit látogatja.

– Új keresztény Magyarországra és Európára van szükség, és ezt el is fogjuk érni. Aki hisz, annak a hegy is arrébb megy – jelentette ki a Magyar Időknek Kerényi Lajos piarista szerzetes, aki júniusban a 90. születésnapját és pappá szentelésének 65. évfordulóját ünnepelte.
A római katolikus atya, aki a Horthy-rendszerben volt fiatal, és akinek papi szolgálata főként a kommunizmus idejére esett, úgy véli, Magyarországnak és Európának is ugyanaz a baja: kiiktatták az eszméket, az emberek zöme mindent e világ keretein belül értelmez.
Pedig szerinte rengeteg olyan kérdés van – Honnan jöttünk? Hová tartunk? Miért van a sok bűn, a szenvedés és a halál? Folyatódik-e utána az élet? –, amelyekre a világra koncentráló nézetek nem adnak választ. – Ilyen eszme volt a kommunizmus, amely azt hirdette, hogy itt zabálj, élvezd az életet, mert úgyis megdöglesz.
Az emberek figyelmét a kincs, a hír és a gyönyör felé fordították, és letiltották a magasabb eszméket, a szeretetet, a szépet és a természetfölöttit. Ezen változtatni kell, muszáj felemelni az embereket és távlatokat kell nyitni nekik, eszmék nélkül lehetetlen előrejutni. Nagyon fontos, hogy az emberek a pénz helyett a szívükre koncentráljanak – hangsúlyozta Kerényi Lajos.
A hajlott kora ellenére rendkívül energikus piarista szerzetes a papi szolgálat mellett ma is alapvetően a fiatalokra és a betegekre koncentrál, még mindig kilenc kórházban látogatja a nehéz sorsú embereket, a haldoklókat.
Tanít továbbá a budapesti Szent Margit Gimnáziumban, és mindig részt vesz az egerszalóki és a nagymarosi ifjúsági találkozókon. Bár nagyon elfoglalt, ha ideje engedi, szívesen hódol hobbijainak: a horgászatnak, a labdarúgásnak és az autóvezetésnek. Mint fogalmazott, a horgászat, a vízpart nagyon megnyugtatja, jót tesz a lelkének a természet közelsége.
Elárulta azt is, hogy a focit nemcsak a televízióban nézi, hanem a mai napig játssza is. Mosolyogva jegyezte meg, hogy az utóbbi években már csatárt játszik, és mivel a barátok jobbnál jobb labdákkal szolgálják ki, egy-egy gólt is rúg. – A kedvenc csapatom a Ferencváros, mivel a szüleim is a fővárosi zöld-fehéreknek szurkoltak, a fogantatásomtól kezdve fradista vagyok.
A nemzetközi színtéren pedig a Real Madridnak drukkolok, szívesen nézem a jó focit – mondta az atya, aki végül arra is kitért, hogy bár nagyon szeret vezetni, az autó számára munkaeszköz is, ami nélkül nem tudna nap mint nap annyi helyre eljutni.
S hogy ehhez a rengeteg feladathoz honnan van energiája? Lajos atya azt állítja, hogy nincs titok, az egész életének mozgatója a Jóisten. – A terveimet is az Úr írja, én szeretném folytatni a munkámat, tovább látogatnám a betegeket. Én csak újabb és újabb lelkeket kérek, akiket szeretnék megmenteni – jelentette ki Kerényi Lajos.

Borsodi Attila
http://magyaridok.hu/belfold/isten-szolgajan-nem-fog-az-ido-1930336/

 

Kerényi Lajos: Még nem láttam senkit Isten nélkül meghalni (szemlelek.blog.hu)

 

A népszerű piarista atyát megpróbálták beszervezni a III/3-ba. Ez nem sikerült, viszont hadifogolyként elhatározta, hogy megtéríti a szovjeteket. 89 évesen is aktívan szolgál, sokakat kísér el a halál kapujáig.

Lajos atya nevét sokan az egerszalóki ifjúsági találkozók kapcsán ismerik, de a fővárosi kórházak munkatársai és az ott fekvő betegek is barátként, közülük valóként üdvözölhetik a hamarosan kilencvenedik évébe lépő lelkipásztort. A Magyar Idők egy különleges feloldozás történetét írta meg vele kapcsolatban. A teljes cikk ide kattintva olvasható, néhány részletet kiemeltünk a lelkiatya szavaiból.
Érettségi előtt, tizennyolc éves koromban besoroztak, és frontharcosnak vittek a dunántúli hadműveletekhez. Az oroszok elfogtak, és kivittek a Donyec-medencébe, szénbányába. Először ott találkoztam közelebbről a szocializmus világával. (...) Elhatároztuk, hogy megtérítjük a Szovjetuniót. Bíztunk a kereszt erejében, és igazunk is volt. Az oroszok szinte mindenünket elvették, a bőrből készült katonai bakancsaink helyett például fatalpú, vászonfelsőből álló hitvány lábbeliket kaptunk. Sík–Schütz Imádságoskönyvemet és Kempis Krisztus követése kötetemet viszont megtarthattam, haza is hoztam és „ereklyeként” őrzöm ma is. Elvették kereszt-nyakláncainkat is. Ám hamarosan visszaloptuk, és mindig jól láthatóan viseltük, hadd sugározzon, hadd vegyék észre minél többen. Az ezüstlánc nem kellett, csak a kereszt. Amikor meglátták, jöttek is hozzánk a felszíni munka során vékony lábú, felpuffadt hasú, skorbutos helyi kisgyerekek, akik csókolgatták a Szovjetunióban ritka kincsnek számító keresztet. Éreztük: jelen van az Isten.

"Szobáról szobára kopogtatok [a kórházakban], és ha jelzik, hogy szükség van rám, beszélgetek a betegekkel. Legtöbbet haldoklókkal és öregekkel vagyok. Ott már letisztul minden. Nyitottabbak, de sok a félelem is. Meg kell értetni velük, hogy az emberi élet nem ér véget a földi halállal. Több mint hatvanéves kórházlelkészi tapasztalat után azt mondhatom, hogy még nem láttam senkit Isten nélkül meghalni."

Forrás: http://szemlelek.blog.hu/2017/01/08/kerenyilajos

 

 Egerszalóki Ifjúsági Találkozó 2017.

 

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó Meghívója:
Kerényi Lajos piarista szerzetes gondolatait olvashatják az alábbiakban a július 12. és 16. közötti Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat mottója (Nagy jel tűnt fel az égen – Jel 12,1) kapcsán.

Pár évtizede bejött a gyóntatószékembe egy szakállas, éltesebb, tekintélyt parancsoló férfi. Szépen meggyónt. Utána néhány eligazítást kezdtem neki adni. Ekkor megszólalt: „Vigyázzon, tisztelendő úr, mit mond nekem, mert én vagyok a Jézus Krisztus.” Ezt válaszoltam: „Uram! Tessék nekem jelet adni, hogy elhiggyem, amit mondott. Közel van a Duna, éppen épül egy új híd, menjünk oda és ön pillanatok alatt készítse el isteni erejével.” Erre azt válaszolta: „Inkább tessék feloldozni engem.”
Én is azok közé tartoztam, akik Jézustól kérték újra és újra: „Mutass valami jelet, hogy higgyünk neked.” A kereszten halálharcot vívó és vergődő Jézustól szemtelenül így kérték a jelet: „Ha te vagy a Messiás, szállj le a keresztről, akkor hiszünk neked.” (Te kaptál már TŐLE jelet? Én már többet, sőt sokat.)
Egy alkalommal Jézus ezt válaszolta a modortalan gúnyolódóknak: „Ennek a nemzedéknek nem adatik más jel, mint Jónás próféta jele. Amint ő három napig volt a nagy hal gyomrában, az Emberfia (Jézus) is három napig lesz a kősírban.”
Ezzel jelezte Jézus, hogy az általa mutatott jelek istenségét és messiási küldetését hivatottak igazolni. Az égi jelek azóta sem szünetelnek. A Szűzanya hivatott ezeket közvetíteni a jelenésekkel. 100 éve is hozott égi üzenetet Fatimában.

Kedves magyar fiatalok! Feltétlenül gyertek el Egerszalókra ezen a nyáron is, a július 12-től 16-ig tartandó lelkigyakorlatra, nehogy becsapjanak titeket jelek nélküli vagy hamis jellel kérkedő avatatlan prókátorok, nehogy sánta, össze-vissza kóborló juhocskák legyetek.

Szeretettel várunk benneteket!
Forrás és fotó: Fieger.hu
Magyar Kurír

Beszámoló az Ifjúsági Találkozóról
Július 12-én, szerdán vette kezdetét az idei egerszalóki ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat, amelyet a fatimai jelenések 100. évfordulójára emlékezve rendeztek meg „Kaptunk jelet” mottóval. A találkozó július 16-án, vasárnap ért véget.

Idén is több száz fiatal vett részt az előadásokon, koncerteken, elmélkedéseken, kiscsoportos beszélgetéseken.
Július 12-én délután Galo Gábor főegyházmegyei ifjúsági referens köszöntőjével kezdődött a találkozó. A vasmisés lelkipásztor, Kerényi Lajos piarista szerzetes, plébános tevékenységét méltatva úgy fogalmazott: Lajos atya a kezdetektől mindent megtett azért, hogy ez a találkozó létrejöjjön és fennmaradjon.
Kerényi Lajos előadásában a nyolcvanas években indult program emlékeit idézte fel. Kiemelte: az akkori zavaros világban szükségét érezték annak, hogy a fiatalság számára legyen találkozási, feltöltődési lehetőség a nyári időszakban.
A nyitó szentmisében Kerényi Lajos a találkozó központi gondolata kapcsán elmondta: a jel adása Fatimában égi üzenet volt, mellyel a Szűzanya szólt hozzánk, s életünkben számos olyan jel van, amit értelmeznünk kell, és jól kell értelmeznünk. Kiemelte: a hétköznapokban jelen lévő, életünket átszövő szimbólumok emberi létünk, belső világunk bizonyítékai.

Csütörtökön Galo Gábor főegyházmegyei ifjúsági referens előadásában a találkozás öröméről, Isten gondoskodásáról és az ehhez vezető jelekről beszélt.
Hodász András káplán a saját életében tapasztalt jelekről, a papság felé vezető útjáról szólt, kiemelve: jókedvvel kell hirdetni az evangéliumot, s ekkor a hivatás is jellé válik mások számára. Az esti szentmisét Czibere Zsolt, az egri bazilika káplánja mutatta be.
Pénteken rövid hegyi zarándoklat után Fedor Péter görögkatolikus lelkipásztor a jelek értelmezéséről, saját tapasztalatairól szólt előadásában. Elmondta: a döntéseket is segítik a jelek, figyelni kell rá, hogy helyesen, okosan értelmezzük őket.
A találkozó résztvevői megismerhették a 777 katolikus hír- és blogoldal szerkesztőinek munkáját, hallhattak a média világában tapasztalható jelekről.
Az esti szentmise keretében Kerényi Lajos azért adott hálát a jelenlévőkkel együtt, hogy 65 esztendeje szentelték pappá.
Szombaton Zimonyi Géza számítógépes grafikus a kreatív szakember nézőpontjából szólt a jelek jelentőségéről. Délután több zenekar adott koncertet, melyeket kissé megzavart az esősre fordult idő.
A szombat esti szentmisét Ternyák Csaba egri érsek mutatta be. A jelek körülvesznek bennünket, ilyen jel az is – mint mondta a főpásztor –, hogy Kakuk Ferenc titkár atya javaslatára abban a miseruhában van jelen, amiben tavaly, a krakkói ifjúsági világtalálkozón mutatott be szentmisét. S ez az egyszerű jel összekapcsol bennünket a Szentatyával, a világ katolikus ifjúságával. Az evangéliumra, a magvetőről szóló példabeszédre utalva kiemelte: a mi hivatásunk is az, hogy jelek legyünk az evangélium hirdetésében. Olvasnunk kell a jeleket, melyekből tudhatjuk, hogy van Isten, szeret bennünket. Vannak különösen hatékony jelek, mint például a szentségek, melyek nem csak jeleznek valamit, hanem meg is valósítják azt, amit jelentenek.
A szombat esti szentmisét körmenet zárta.
Július 16-án, vasárnap Kerényi Lajos tartotta a záró elmélkedést, az ezt követő elmélkedés és kiscsoportos beszélgetés után Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be szentmisét. Szentbeszédében úgy fogalmazott: Jézus Krisztus életében nagyon sok jel szerepelt, melyekből tanulhatunk. Isten a jelekkel beszélni, szólni akar hozzánk, mert szeretné, hogy boldogok legyünk, mert erre teremtett bennünket.
Jézus születésekor mindenki a maga környezetében kapta a jelet: a pásztoroknak a jászol, a bölcseknek a csillag volt a jel. Jézus életében volt egy másik jel, amit mindennap sokszor magunkra rajzolunk: a kereszt. S ez nem a kivégzőeszköz jele, hanem a végtelen szereteté, a jel, melyben győzni fogunk. Ugyanilyen fontos jel volt az üres sír is: János „látta, és hitt”. Mi vajon meglátjuk-e a tartalmat, az üzenetet? – tette fel a kérdést Kerényi Lajos, majd rámutatott: földi valóságokat nézve mennyei valóságokat láthatunk, ha edzett a látásunk.
A 34. Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat résztvevői megismerhették számos közösség, köztük az egri szeminárium kispapjainak életét, s véradásra is volt lehetőség. A programon koncertet, zenei szolgálatot adott a Szalók Band, a Képmás zenekar, a Quo Vadis együttes, Sillye Jenő és barátai, valamint az egri bazilika ének- és zenekara.

Az eseményről készült fotók és képgalériák az Egri Főegyházmegye által közzétett cikk alján tekinthetők meg.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye
Magyar Kurír

 

 Így ropják a táncot a kacagó papok Egerszalókon

 

Lajos atya és Béla atya eddig két cikket termelt egyetlen közös fotóval a SZEMléleken, a harmadik róluk szóló bejegyzésben páros felvétellel kerekítik ki a poszt-triót.

Véget ért az idei Egerszalóki Ifjúsági találkozó és Lelkigyakorlat, ami 1982 óta kínál a nyár közepén színes programokat a nyár közepén a lelki felfrissülésre vágyóknak. Most sem volt hiány a komoly előadások és egyéb spirituális alkalmak mellett kacagásban, ahogy erre pár napja rámutattunk, majd a kicsattanó derű okát is felfedtük.
Az újabb fotótémát egy koncert szolgáltatta, amelynek során valahogy ismét egymás közelébe keveredett Kerényi Lajos és Varga Béla, az újabb kép pedig megint magáért beszél. Sőt, párja is van a fenti fotónak, alább meg is mutatjuk.

További fotókért érdemes megtekinteni a Magyar Kurir weboldalát, és a Egerszalóki Ifjúsági találkozó hivatalos Facebook oldalát, ahol további fotók láthatóak az találkozóról.

A mellékelt fényképen - bal oldalon - a 90 esztendős Kerényi Lajos atya táncol, "ropja" az egerszalóki táborzókkal.

 

 Kiderült a kacagó papok titka

 

Derűs fotó kering az interneten két rendkívül jókedvű papról – mi is keringetjük. Utánajártunk, mi váltotta ki a fotós által elkapott kicsattanó reakciójukat.

Ezen a héten zajlik az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat, ahol az alábbi fotó is készült, tucatnyi további fényképpel együtt. A képen Kerényi Lajos atya, a program lelki összefogója és Varga Béla atya szerepel. Utóbbi papnál érdeklődtem, mi húzódott meg a kacagás hátterében.

– Te is jól tudod, mi az én feladatom ezen a találkozón. Rendszeresen feltűnök a tömegben, hogy az aznapi miséhez keressek felolvasókat (olvasmány, szentlecke, hívek könyörgése), a nagy olvasmányos könyvvel a kezemben. A résztvevők már hozzászoktak, hogy ott szaladgálok közöttük, megszólítva közülük véletlenszerűen néhány embert. Lajos atya pedig a fotó elkészülte előtti beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy merjünk elköteleződni, ne csak úgy szaladgáljunk össze és vissza az életben. Amikor befejezte az előadását, ahogy jött le a színpadról, épp ott álltam a lépcső aljában, így kaptam az alkalmon és rákérdeztem, vajon rám is vonatkozik-e, hogy ne szaladgáljak állandóan. Az ezt a kérdést követő pillanatot kapta el ügyesen a fotós – lebbentette fel a fátylat közös nevetésük okáról Béla atya.

És valóban: a fotó alján ott látható a vaskos zöld kötet, sárga jelölőszalaggal...

Gégény István
Forrás: http://szemlelek.blog.hu/2017/07/13/neveto_papok

 

 Az egyedüllétből az együttlétbe: Nagymarosi Ifjúsági Találkozó október 7-én

 

2017. október 7-én rendezik meg a következő Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, amelynek programjai ez alkalommal az imádság köré szövődnek majd. Az őszi találkozó főelőadását Nagy Bálint jezsuita atya, a magyar jezsuita rendtartomány hivatásgondozója tartja. Meghívólevelében kifejti: az imádság nem magányos gyakorlat, hanem egy olyan belső otthon, amelyben személyes tér nyílik a teremtő Istennel való találkozásra.

“Az imádság az egyik legizgalmasabb dolog a világon. Titka és öröme nem kívül keresendő, nem kell távolra elmennünk, hogy tanuljunk róla. Egészen közel van. Csak mernünk kell megállni, hogy észrevegyük” – fogalmaz Nagy Bálint a Nagymarosi Levélben.
Gyere, hívunk, hogy tapasztaljuk meg együtt Nagymaroson az imádság örömét és kalandját! Abban szeretnénk segíteni, hogy ez a találkozó különösképpen is rólad és az Úrról szóljon, aki nap mint nap keresi a veled való találkozást. Az októberi találkozón épp ezért a megszokottnál több, kisebb létszámú imaműhely vár benneteket a fakultációk idősávjában, hogy minél több imamódszert kipróbálhassatok, megtapasztalva, mi a ti közös nyelvetek Istennel. Hamarosan ezekről a programokról is részletesen beszámolunk a találkozó honlapján.

A program
9.00: reggeli ima Sillye Jenővel és barátaival
10.00: főelőadás – Nagy Bálint jezsuita atya, majd szentségimádás taizéi énekekkel
12.00: fakultációk – 1. turnus
13:00: fakultációk – 2. turnus
14:00: ebédszünet, idő a személyes találkozásokra
15.30: énekpróba a szentmisére
16.00: szentmise Varga László püspök atyával és a nagymarosi Laudate zenekarral
18.00: közös éneklés a nagymarosi Laudate zenekarral

Most is, mint minden találkozón segítőket vár a Gyerekmaros is – ha szívesen vagy gyerekek között, ha segítenél a csoportvezetésben, látogass el a Gyerekmaros honlapjára és jelentkezz!

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szervezője
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága és az
Országos Lelkipásztori Intézet által felkért csoport.
ifjusagibizottsag[kukac]katolikus.hu
1071 Budapest, Városligeti fasor 45.

Támogatóink:
Váci Egyházmegye
Nagymarosi Plébánia
Magyar Kurír
Mária Rádió

 

 Kerényi Lajos Sch.P.: Boldogságra születtünk (könyvajánló)

 

Dr. Kerényi Lajos atya: Boldogságra születtünk

Isten minket örömre és boldogságra teremtett. Neki – bocsánat a szóért – esze ágában sem volt a szenvedés és a halál. Ezeket mi hoztuk magunkra. Ő megszánt bennünket, mert nagyon szeretett, és megmutatta az utat, amelyen járva elérhetjük már itt a földön a boldogságot. Kis könyvemben ezt az utat szeretném érzékeltetni. Nehéz ez az út, de megéri rálépni. Sok lemondással, önmagunk feláldozásával, önneveléssel jár. Az út maga már a boldogság, hiszen az értelem, az akarat és az érzelem bennünk akkor boldog, ha állandó mozgásban, fejlődésben van.

A boldogság legszebb virágszirmai a Hegyi beszédben Jézus által felkínált helyzetek, magatartások. Merjünk kiemelkedni lélekben ebből a szenvedéssel teli, Istent kihagyó, előbb-utóbb kétségbeesésbe zuhanó mezőnyből! Szűnjön meg minden félelmünk. Keressünk minél több igazi értéket! Tanulgassunk mosolyogni! Segítsünk másokat az örök értékek megtalálására, és az örök szép jövő felfedezésére. Ez a kis könyv bizton segíteni fog ebben.

Kerényi Lajos atya

Szent Gellért Kiadó, 2010.
Ára: 980 forint.

Vissza az előző részekhez ---> 1. rész

Kapcsolattartás:

Cím: 2151, Fót, Vörösmarty utca 2.

Plébánia:

+36(27)358-083

+36(20)584-30-57

Sebők Sándor:

+36(20)222-26-87

+36(30)422-76-15

Email:       fotromkat@fotromkat.hu

Facebook: fotikatolikuscsaladok

Szentmisék rendje

Szeptember 1-től május 31-ig

Hétfő - csütörtök:   7:00
Péntek: 17:30
Elsőpénteken:   7:00-kor is
Szombat:   7:00
Vasárnap: 10:00
18:00

Heti miserend részletesen       >>>

Plébánia nyitvatartása:

Hétfő:  9:00 - 11:30-ig
Kedd:nincs irodai szolgálat
Szerda:  9:00 - 11:30-ig
Csütörtök:nincs irodai szolgálat
Péntek:14:30 - 17:00-ig
Beteghez bármikor megyünk!

Idegenvezetés:

Hétköznap: 9-16 bejelentkezéssel,
Hétvégén: 9-17 óráig,
szombat, vasárnap, ünnepnap; kivéve a szertartások ideje alatt.
Látogatási információk: >>>

Segítsen adományával!

Támogatás

Római Katolikus Egyházközség:
Sz.sz: 11704007-20027320
Adószám: 19827786-2-13

A Fóti Római Katolikus Egyházközség hivatalos honlapja.
Minden jog fenntartva © 2012-2024.